Kirándulás Essenben + péntek este

Hali :) Nagyon gyorsan telnek a napok, de valahogy olyan kellemesen és fárasztóan.
Péntek este volt magyar vacsifőzés Melindáéknál gulyással, palacsintával és üvegekbe szorongatott gyertyákkal. Olyan hangulatos volt az az asztal. Tök sokan voltunk, körbeültünk, dumáltunk, ettünk-ittunk (bor, sör..) Baromira elkapott a filozofálgatás, még szerencse, hogy találtam hozzá beszélgetőpartnert :) Ja, érdekes, megtudtam, hogy a norvégok is főznek pálinkát (krumpliból v gabonából)
Tegnap reggel aztán összeszedtem magam a buli után, eltekertem reggel az egyetemre a kiránduláshoz. Várok, nézelődök, és mit látok:

Ő egy  Volvo Amazon. Totális kézremegés és hasonlók jöttek rám, muszáj volt körbejárni, belenézni és lefotózni.  Élőben még sosem láttam ilyen kocsit ;) (igaz, nem P1800, de majdnem :)

Szóval elindultunk, kb. 2 óra utazás után oda is értünk a Red Dot Design Múzeumba, ami egy gyárcsarnokban helyezkedik el Essen külvárosában. (A Red Dot Design Díj a szakma egyik- ha nem a legnagyobb elismerése ipari formatervezők részére)
Rengeteg sok szép díjnyertes szépség volt itt, a fürdőszobai csapoktól a telefonokig, konyhai eszközökön át, stb. Nagyon élveztem, annyira imádok ilyen helyeken járni. Mindig az motoszkál a fejemben, hogy ezeket hogyan lehet majd átültetni a tervezésbe.
A teljesség igénye nélkül néhány kép:

Legnagyobb részben 2013-as díjazott termékek voltak kiállítva, de régebbiek is felbukkantak. Azt hiszem, megállíthatatlanul sodródom afelé, hogy totálisan beszippantson ez a szakma, és eltéphetetlenül kötődjek hozzá. Ez az a valami, amit nem igazán lehet racionális érvekkel megmagyarázni (tegnap egész nap ebben a flowban voltam- a pénteki buli okozta enyhe másnaposság ellenére is)
Az épület maga is tök érdekes volt, valahogy nagyon tetszenek ezek a rozsdás, ódon helyek (szénbánya volt régen) és találtam csomó nagy gépet, hihi :)

Délután Essenben mászkáltunk, nézelődtünk, akadt egy helyi német lány, aki körbevezetett minket. Nagyon jó kis nap volt, de baromira elfáradtam.

Visszafelé úton egy török srác mellett ültem, aki megmutatta, h a kabátja kapucnijára csinált egy világítást karácsonyfaizzókból (!), és tudja ki-be kapcsolgatni, meg mesélt, h otthon van 3 macskája, akiket az utcáról gyűjtött össze. Ja, meg az IP címét fejben tudja tartani, de a tel.számát nem. Érdekes egy társalgás volt, azt meg kell hagyni.

Egyébként olyan vicces, ahogy a hollandok szapulják magukat, h nem tudnak táncolni, nem tudnak énekelni, mégis megteszik, amikor isznak és még a humoruk is rossz mellette, de mellette kb. 1 m 90 centi magasak, tök udvariasak és szókimondóak. (Eddig két srác is csomót ecsetelte a témát)- de valahogy nekem sokkal szimpibb ez a hozzáállás, mintha óriási arccal mondanák, h mekkora király alakok és fejjel mennének a falnak az első adandó alkalommal.
ui- a humoruk tényleg pocsék néha :D
uui: a világban az egy főre eső kávéfogyasztás Hollandiában a legmagasabb.