Történések

Sziasztok :)
A héten beindultak az előadások, tennivalók. Voltam (végre) a vasútállomáson, megkóstoltam a hagymás heringet és a szobában az asztalon kivirágzottak a nárciszok.

A napokban már többet kellett bemenni az egyetemre, mint múlt héten, ennek megfelelően reggel kelni kell. (Sötét van, sokszor nyirkos is) Szerencsére arra már rájöttem, hogy érdemes a bicikli nyergére egy zacskót húzni, mert itt tényleg bármikor eshet az eső. (Aztán csak pislog utána az ember, hogy mennyire nem kellemes a vizes ülőkén utazni.)

Tegnap volt egy egész napos workshop, amiről elég fáradtan estem haza, nem funkcionáló biciklilámpákkal. (Dinamó problémám volt, egyszerűen nem tudtam odanyomni a kerékhez megfelelően.) De azóta szóltam az egyik ismerősömnek, aki megmutatta, és már tudom :) Ami a lényeg, hogy tegnap a dinamó probléma miatt mentem a vasútállomásra. (long story and not necessarily interesting) Elég nagyméretű építkezések vannak Delftben a vasútállomás körül, mert lesz egy új épület. Ennek megfelelően feltúrták a környéket, elterelések is vannak. Mindenesetre tetszett, amit a vasútállomáson találtam:

Egy betűs aluljáró. (Valószínűleg senki más nem tölt ezzel egy pillantásnál több időt)

Különböző egymáshoz illő és szép betűtípusokkal vannak a falra festve szövegek.

 

Volt a falon Script Slab Seriffel és Script Sans Seriffel kombinálva. (mindegyik párosítás jól mutat együtt)

A másik érdekesség az volt számomra, hogy a nagy biciklitárolóban azzal könnyítik meg a bringák megtalálását, hogy a University-hez kapcsolódó piktogramokat tesznek a blokkok végére. Szerintem ez tök kreatív dolog. :)

A kajákról kicsit: nagyon sokféle tejtermék van, meg halak is (jobbára a fagyasztottal barátkoztam eddig), meg friss zöldségek, saláták. Szoktam főzni, és szerencsére a hal+zöldségsaláta kombináció elég laktató, akár még dobozban is szállítható. :) A tej-problematikát azóta szerencsére megoldottam.

Holnap lesz piac a közelben, valószínű kinézek (úgyis nagyon szeretem a frisss dolgokat.. lefotózni) Erről jutott eszembe a tavaly tavaszi ZöldségZápor sorozat, ami a gRapphya blogon volt közzétéve.

Ma érdekes előadások voltak délelőtt a szeles Civil Engineering épületben különböző kultúrák találkozásáról, a japán társadalom szigorú szabályairól, összetartásáról és arról, hogy hogyan érdemes a termékünket mások elé tenni, hogy magukénak akarják tudni- tukmálás nélkül.
Óra vége felé ütötte meg a fülemet egy megjegyzés, hogy a japán házastársak inkább mással hordatják ki a gyereküket, mert nincs idejük erre. Ez azért már túl extrém (bár nem tudom, hány százalékban igaz a társadalomra), nem igazán tartom emberi és bensőséges dolognak.
puSz