A munkahely közelebbről
Sziasztok!
Érkezik a munkahelyi tapasztalatokról, benyomásokról a bejegyzés.
Itt alapvetően a gyártóüzemben van az "iroda" is, a munkaasztalokkal. Elég zajos, folyton mennek a fröccsöntőgépek és lézervágók. Van néhány csendesebb meetingszoba, ahová nem szűrődik be a zaj.
Több épület van, a gyártott termékeknek megfelelően. Én az autóipari világítások épületében vagyok, van még ezen kívül egy teherjárművek/egyéb járművilágítások részleg, napellenző, bútoralkatrészek részleg.
A magyar munkatársak közül öten jöttünk október végén, most már csak hárman vagyunk kint. (November végéig ketten maradunk) A többiek nem ezen a részlegen vannak/voltak, így viszonylag keveset találkozunk munkaidőben.
Van egy egész nagy ebédlő, mellette egy tornaterem is. Van futógép, néha szoktam futkorászni.
Ez az épület egy kis tóra néz, ahol sok vadlúd szokott lenni. Ebéd közben szoktam bambulni őket. :)
A kávé elég híg, americano típusú. (Nekem ez a fajta nem igazán jön be, otthonról szoktam vinni inkább magammal.)
Az ameriakaiak alapvetően segítőkészek. Azt vettem észre, hogy elég türelmesek is. Emiatt a munkát nyugodtabb légkörben tudom csinálni, mint otthon. Itt egyébként nagyobb tér jut egy emberre, mint otthon, ami tetszik nekem. Az asztalok között vannak elválasztók is.
Van azért olyan projekt, ami csúszik éppen, és meg szokott jelenni a projektmanager random időpontokban az asztalom mellett. De ő is viszonylag nyugodtnak tűnik még kívülről. A vicceit nehezen értem meg, kb. apukám korosztálya a fazon.
Van egy fiatal villamosmérnök csaj, akivel sokat dolgoztunk együtt otthonról is. Ő sokat segített az első napokban eligazodni, megtalálni a dolgokat.
Elég jó fellépésűek a legtöbben, és magabiztosnak tűnnek. Szeretnek magukról és a hobbijaikról beszélni. Vagy a járműveikről. (elég magas az egy főre jutó járművek száma az elmondásuk alapján) Az egyik srác mesélte, hogy milyen traktorjaik és autóik vannak.
Nagyon sok mindenki házas, azok közül is, akik fiatalabbak, mint én. (Ez mondjuk a keresztény céges kultúrából is adódik talán.)
Vezettem is néhányszor rövidebb utakon. Az elején kicsit para volt, mert nincs nagy rutinom, de ez egy kisváros, nincs túl nagy forgalom, úgyhogy már "oldódom".
Most ezek jutottak eszembe, ha valami másról is szeretnétek még h írjak részletesebben, írjátok meg és igyekszem arról is beszámolni. :)
Érkezik a munkahelyi tapasztalatokról, benyomásokról a bejegyzés.
Itt alapvetően a gyártóüzemben van az "iroda" is, a munkaasztalokkal. Elég zajos, folyton mennek a fröccsöntőgépek és lézervágók. Van néhány csendesebb meetingszoba, ahová nem szűrődik be a zaj.
Több épület van, a gyártott termékeknek megfelelően. Én az autóipari világítások épületében vagyok, van még ezen kívül egy teherjárművek/egyéb járművilágítások részleg, napellenző, bútoralkatrészek részleg.
A magyar munkatársak közül öten jöttünk október végén, most már csak hárman vagyunk kint. (November végéig ketten maradunk) A többiek nem ezen a részlegen vannak/voltak, így viszonylag keveset találkozunk munkaidőben.
Van egy egész nagy ebédlő, mellette egy tornaterem is. Van futógép, néha szoktam futkorászni.
Ez az épület egy kis tóra néz, ahol sok vadlúd szokott lenni. Ebéd közben szoktam bambulni őket. :)
A kávé elég híg, americano típusú. (Nekem ez a fajta nem igazán jön be, otthonról szoktam vinni inkább magammal.)
Az ameriakaiak alapvetően segítőkészek. Azt vettem észre, hogy elég türelmesek is. Emiatt a munkát nyugodtabb légkörben tudom csinálni, mint otthon. Itt egyébként nagyobb tér jut egy emberre, mint otthon, ami tetszik nekem. Az asztalok között vannak elválasztók is.
Van azért olyan projekt, ami csúszik éppen, és meg szokott jelenni a projektmanager random időpontokban az asztalom mellett. De ő is viszonylag nyugodtnak tűnik még kívülről. A vicceit nehezen értem meg, kb. apukám korosztálya a fazon.
Van egy fiatal villamosmérnök csaj, akivel sokat dolgoztunk együtt otthonról is. Ő sokat segített az első napokban eligazodni, megtalálni a dolgokat.
Elég jó fellépésűek a legtöbben, és magabiztosnak tűnnek. Szeretnek magukról és a hobbijaikról beszélni. Vagy a járműveikről. (elég magas az egy főre jutó járművek száma az elmondásuk alapján) Az egyik srác mesélte, hogy milyen traktorjaik és autóik vannak.
Nagyon sok mindenki házas, azok közül is, akik fiatalabbak, mint én. (Ez mondjuk a keresztény céges kultúrából is adódik talán.)
Vezettem is néhányszor rövidebb utakon. Az elején kicsit para volt, mert nincs nagy rutinom, de ez egy kisváros, nincs túl nagy forgalom, úgyhogy már "oldódom".
Most ezek jutottak eszembe, ha valami másról is szeretnétek még h írjak részletesebben, írjátok meg és igyekszem arról is beszámolni. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése